Szabadon élek, annak születtem
így hoztak engem létre.
Nem vagyok szolga, nem kérek semmit,
sohasem lépek a fékre...
(Részlet a Rómeó vérzik: Szabadon élek című dalából)

Azt hiszem a szabadság iránti vonzalmam már egészen kiskorban kialakult bennem. Soha sem szerettem, ha korlátok közé akartak zárni, ha túlzottan sablonosnak tűnt nekem valami. Ez a tulajdonságom a mai napig megvan, bár a szabadság és a lázadás értelmezése folyamatos átalakuláson ment keresztül nálam. 

Egy biztos:

Nem az a szabad ember, aki azt csinál, amit akar, hanem az, akinek nem kell azt csinálnia, amit nem akar.

Környezetemben is vannak, nem is kevesen,akik sajnos azt kell csinálniuk nap, mint nap amit a hátuk közepére sem kívánnak. De kell a pénz a megélhetéshez, a túléléshez. Sokszor töprengek azon tényleg csak ezért születtünk meg? Túlélni? Nap, mint nap abban bízni, hogy a gyerekeinknek majd jobb lesz? Kötve hiszem, hogy csak ennyi lenne földi küldetésünk lényege.
Muszáj, hogy minden ember a maga kis környezetében alkosson valami kis maradandót, kis szép dolgot, aminek vagy akinek örülhet a hét minden napján, a nap minden percében. Írjunk egy dalt, egy verset, kapirgáljunk a kertben, vagy ültessünk fát, segítsünk a szomszédnak, induljunk egy versenyen, vagy vállaljunk közösségi munkát. Vagy lovagoljunk:) Találjuk meg, mi az ami minket szabaddá tesz, de leginkább boldoggá. Talán szebbek lesznek így a napok, hetek, hónapok és az évek. De, ami a legfontosabb, nem szürkén, sablonosan éljük le életünket.

Lehet gondolkodni, alkotni...

UI: Tegnap délelőtt a lovas barátaimmal kilovagoltunk a Dunához, majd délután a gyerekekkel tortát sütöttem, amit még életemben nem próbáltam, de finom lett, azt mondják jó pap holtig tanul:)